hirdetés
hirdetés

Mi a baj a melegekkel?

Aktuális, s talán jogos, talán nem, mindenképp erről szeretnék beszélni. Még az elején tisztáznék két dolgot: egy, amit nem akarok , és egy, amit el szeretnék érni ezzel az írással. Kezdjük a többséggel.
Először is nem akarok belemenni a politikába , csak amennyire feltétlenül muszáj. Referendum ide vagy oda , mindenki döntse el magának , hogy parasztvakítás , vagyis el akarják terelni a figyelmet égetőbb problémákról, vagy egy szükséges lépés.
Másodszor: nem akarom, hogy félreértsenek, pártatlanul, szigorúan a józan ész szemszögéből fogom vizsgálni a kérdést. Azt szeretném elérni , hogy a kedves polgártársak, ha már feltétlenül utálni, vagy támogatni óhajtanak bizonyos rétegeket, legalább kellő információ birtokában tegyék azt , tudatosan és okkal.
Végülis egy párhuzamos univerzumban a sajtó célja az, hogy informáljon, nem pedig, hogy befolyásoljon. Összegyűjtöttem a leggyakoribb prókat és kontrákat, ezeket szeretném kielemezni, válaszolni rájuk és valami megoldásszerűséget kínálni.
Kezdjük a legpikánsabbal, a melegfelvonulással:
egyrészt a melegek többségére általánosan nem ez a viselkedés jellemző, kövezzenek meg, de saját tapasztalataim alapján normális emberek. Fordítsuk meg azért egy kicsit a dolgokat, vegyük például a futballszurkolókat: 10-ből 8 embernek leégett villamosok, verekedések, úgy általánosan a vandalizmus jut eszébe, semmiképp se olyan valaki, aki megnézte a meccset, morgott kicsit a szerinte igazságtalan piros lap miatt, aztán békésen hazasétált. Miért nem az utóbbi jut eszünkbe? Ugyanazért amiért a kívülállók , akik nem rendelkeznek személyes tapasztalatokkal, csak az alapján tudnak ítélni, amit a hírekben látnak, a hangosakat és az erőszakosokat, akik olyan dolgokat csinálnak az utcán, ami a hálószobába való.
Történetesen ezt a sztereotípiát a sorstársaknak kell megköszönni, akik öltöny helyett félpucéran szeretnek a jogaikért harcolni, persze rögtön utána azzal érvelnek, hogy a 21. században vagyunk és mennyire lemaradott a társadalom, hogy nem fogadja el őket. Egyenjogúság: nos jelen pillanatban egyenlőség van, legalábbis elméletben. Mindenkire ugyanazok a jogok vonatkoznak, ez van akinek kedvez , van akinek nem. Az egyenjogúság ezt lenne hivatott kiegyenlíteni, legalábbis elméletben. El szeretnék temetni szeretteiket, javakat rájuk hagyni, ha meghalnának, a kórházi ágyuk mellett lenni? Mint mások? Sajnálom, nyers leszek, itt, amint az másoknál is, felmerül egy kis bökkenő: temető az akad, de lassan már nincs mit örökölni, és a kórházi ágyakban is erős hiányt szenvedünk. Ezenfelül úgy gondolom, hogy meg kéne kapniuk ezeket a jogokat, végül is mibe kerül nekünk, viszont nekik örömet okozna, de belegondolva, hogy valamelyik szerettemmel baj történne, én fontosabbnak tartanám , hogy meglegyen minden körülmény – eszköz és képzett orvosok -, mint, hogy műtét után bemehessek és eltemethessem, örökölni úgyse fogok.
Szándékosan a végére hagytam az óhajtott jogok egyikét, a gyereknevelést.
Egy gyereknek a legegészségesebb egy apa és egy anya, nő és férfi természetéből adódóan különböző és egyedi, mindkettővel kell érintkezzen (no nem úgy) , hogy kerek legyen a személyisége. Ezzel le is fedtük a gyerekek úgy 10-15 %-át , mert a többit egy szülő , nagyszülők, vagy éppenséggel egy (vagy A tan)intézmény neveli, mert túl sok a munka, az árvákról nem is beszélve. Szeretetre van a legnagyobb szüksége egy gyereknek, cseperedjen egy árvaháznak nevezett gettóban, vagy fogadja örökbe egy meleg pár, aki ténylegesen adhat neki egy esélyt az édes életre? Persze piszkálni fogják az iskolában a szülei miatt, de kit nem, legalább nem azért, mert kövér vagy csúnya, ez is meg fogja erősíteni.
Most azokhoz az emberekhez szólnék, akik megrögzötten hiszik, hogy a homoszexualitás egy betegség, sőt természetellenes.
Le kell csillapodni, amennyiben Ön szerint ez egy genetikai zsákutca, megnyugtatnám, nem fognak szaporodni, fogja fel természetes szelekciónak a túlnépesedés ellen, vagy ahogy tetszik. Mindeközben legtöbbjük dolgozik, fizeti az adókat, általánosan hasznos a társadalomnak. Lehet, hogy visszataszítónak találja az intim életüket, de gondoljon bele mennyi szörnyűséget, borzalmat követett el az emberiség. Ez, azok mellett említésre sem méltó.
Végül, de nem utolsó sorban, a melegekhez szólnék: rajtatok múlik!
Most, vagy később, de meg fogjátok kapni ezeket a jogokat, de rajtatok múlik. Azt mondtátok, hogy ti is ugyanolyan emberek vagytok, mint mi, ezt ne felejtsétek el később se. Rajtatok múlik, hogy megmutassátok, hogy ti is emberek vagytok érzésekkel, vágyakkal , célokkal vagy csak egy “kiválasztott kisebbség”, amelyik a melegsége mögé bújik, bármilyen sérelem érné. Tudom naiv vagyok, de szeretem az embereket, és szeretem a jót, szeretem, ha nem veszekedünk olyan témákon, amin mások szeretnék, hogy vitatkozzunk.
Egy kis józan ésszel mindent meg lehet oldani.
Építeni szeretek, nem rombolni.
Simon András – Nethuszár
(Kép: Nethuszár/Ghonzó – Pride Kolozsváron)

ZSIDÓ ERDÉLY

CIGÁNY ERDÉLY

ÖRMÉNY ERDÉLY