hirdetés
hirdetés
RIPOSZT

Lenyúlta az RMDSZ az ENSZ kisebbségügyi biztosának látogatását? Hantz Péter nyílt levele+interjú

A tavaly év decemberének negyedik napján, alig három nappal a századik születésnapját ünneplő Románia állam házibulija után Erdélybe látogatott Fernand de Varrenes, az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja.
hirdetés
hirdetés
Ahogy az a fontos emberek erdélyi látogatásakor lenni szokott, mindenki, aki él és mozog, jelen kívánt lenni, leginkább persze érdekvédő szövetségünk, bár a kérdést úgy is fel lehetne tenni: miért kellett harminc évig várni egy ilyen látogatásra, ráadásul ezt sem az RMDSZ kezdeményezte, hanem Hantz Péter tudományos kutató, anyagilag pedig Barabási Albert László hálózatkutató támogatta a kezdeményezést.
Az ENSZ megbízottjának látogatását, és az ehhez kapcsolódó, az erdélyi magyarság nemzetközi próbálkozásait feltérképező háttér-tanulmányunkkal későbbiekben jelentkezünk, most közzétesszük Hantz Péter levelét, azt a nyílt levelet, amelyet az Erdélybe látogató ENSZ főbiztost körülrajongó sajtó valamilyen rejtélyes oknál fogva mindeddig nem tett közzé.
A levél elolvasása után a Nethuszár megkereste Hantz Pétert is, akinek válaszait a levél után olvashatják.

HANTZ PÉTER NYÍLT LEVELE A SAJTÓNAK

Tisztelt Tudósítók!

Az ENSZ Kisebbségi Jelentéstevőjének erdélyi látogatása után fontos következtetéseket vonhatunk le. Tájékoztatnom kell a közvéleményt néhány sajnálatos fejleményről is, amelyek egyszer már meghiúsították a látogatást, most pedig jelentős mértékben aláásták annak hatékonyságát.

Az erdélyi magyar érdekvédelem sokáig elhanyagolta az ENSZ által nyújtott lehetőségeket. Az első részvétel a genfi Kisebbségi Fórumon 2008-ban valósult meg a Bolyai Kezdeményező Bizottság szervezésében. 2010-ben, a román országjelentés tárgyalásakor, az általam vezetett delegáció nem mással, mint az RMDSZ-szel konfrontálódott: a szövetség politikusai arról próbálták meggyőzni a világ közvéleményét, hogy Romániában minden rendben van.
Ezt követte a Székely Nemzeti Tanács 2013-as, majd Kárpát-medencei csapatunk 2016-os felszólalása, amikor is fogadott minket az ENSZ akkori Kisebbségi Jelentéstevője, mi pedig Kárpát-medencei látogatásra hívtuk meg őt. A sikeresen induló kezdeményezést egy furcsa közjáték zavarta meg: csapatunkba az utolsó pillanatban egy RMDSZ-es képviselőjelölt is bekérezkedett, amit örömmel vettünk. Azt már kevésbé, hogy a meghívás elfogadása előtt, amikor még nem lett volna szabad ezt nyilvánosságra hozni, a sajtóhoz szaladt, hogy őt fogadta a Jelentéstevő, és ő hívta meg a Jelentéstevőt Erdélybe.
További másfél éves háttérmunka után az új Jelentéstevő elfogadta a meghívásunk, melynek megszervezését a Magyar Civil Szervezetek Szövetsége vállalta, a meghívót Bodó Barna egyetemi tanár, elnök írta alá. A szükséges anyagiakat, kérésemre, Barabási Albert-László hálózatkutató fizikus biztosította. Az idő szűkössége miatt a látogatás csak egy országra korlátozódhatott, ezért azt javasoltam, hívjuk meg Kolozsvárra a többi határon túli közösség vezetőjét. Ezen a ponton a FUEN jelezte, hogy részt venne a szervezésben, amit örömmel vettünk.
Azt már kevésbé, hogy utána minden visszafordíthatatlanul az RMDSZ ellenőrzése alá került, és tapinthatóvá vált a rendezvény pártpolitikai célokra való felhasználása. Mi több, a kezdeti egyezségeink sorozatos felrúgása miatt elkezdődött egy igen negatív folyamat.
Az elmúlt években többször is szembesülnöm kellett azzal, hogy az EBESZ, a Fehér Ház és az Európai Parlament diplomatái azt közölték velem, hogy „they say the opposite”, vagyis az RMDSZ küldöttei egy párhuzamos valóságot mutattak be nekik. Éppen ezért az RMDSZ vezetőivel való találkozón is biztonságot jelentett volna a civil jelenlét. Ezzel szemben az RMDSZ kijelentette, hogy a tulajdonképpeni meghívó, Bodó professzor, nem vehet részt ezen a találkozón. Az RMDSZ-es csapat ki akart zárni a rendezvényről egy sor olyan személyt és intézményt, amelyek a kezdetektől fogva a csapatunkban voltak, vagy nyilvánvalóan ott lett volna a helyük a rendezvényen.
Elképesztőnek tartom, hogy a Partiumi Keresztény Egyetemet is megpróbálták távol tartani, és csak határozott fellépéssel tudtuk elérni, hogy a PKE is kapjon meghívót. A félelem oka az volt, hogy esetleg Szilágyi Zsolt politikust küldik a megbeszélésre (ami érthetetlen, hiszen ő nem is egyetemi alkalmazott). A Székely Nemzeti Tanács és egy, a magyar orvosképzésért síkra szálló civil szervezet meghívóját nem voltak hajlandók aláírni, így ezt én tettem meg.
Amit a legfurcsábbnak tartok, hogy többszöri kérésem ellenére Sógor Csaba EP-képviselő még a nyilvános rendezvényre sem kapott meghívót, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség nevét pedig az oktatási összejövetel programjából, és az azt követő sajtóközleményből is törölték. Egy adott pillanatban egy jogsértéseket dokumentáló előadást is megpróbálták eltüntetni a programból – ezt furcsamód csak az egyik meghívottnak küldött anyagból tudtuk meg.
Az RMDSZ sajtóközleménye a meghívó, kezdeményező és szervező felek körül is ködösít, szerepel benne viszont Magyari Tivadar RMDSZ-alelnök, akinek 2007-ben meghatározó szerepe volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar intézetei létrejöttének elszabotálásában.
Tragikomikus momentum volt, amikor az RMDSZ szervezői azzal vádoltak, hogy egy magyar közéleti személyiséget titkos bejáraton csempésztem be az amúgy nyilvános kolozsvári konferenciára. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem képviselőjének Marosvásárhelyen elhangzott megjegyzésére, hogy az egyetemen teljes a nyelvi egyenlőség, csak jómagam és a KMDSZ képviselője reagáltunk.
Az RMDSZ pont olyan cinikus módszereket vet be a neki nem tetsző civilek ellen, mint a román államhatalom a magyarság ellen. A jövőben határozottan föl kell lépnünk minden olyan kísérlet ellen, amely egy nemzeti jelentőségű rendezvény pártpolitikai célok szerinti átszervezésére irányul.
Hantz Péter,
tudományos kutató Kolozsvár, 2018. december 11.
A fenti levél elolvasása után megkerestük Hantz Pétert, segítsen tisztábban látni, mi is történt az ENSZ kisebbségügyi biztosának látogatása előtt, alatt és után, valamint rákérdeztünk a levélben megfogalmazott állításaira is – a válaszait alább olvashatják.

GYORSINTERJÚ HANTZ PÉTERREL

– Ön azt állítja, hogy az elmúlt években több alkalommal is szembesült azzal, hogy az EP, ENSZ, a Fehér Ház diplomatái arra hivatkoztak, hogy az RMDSZ az ellenkezőjét állította az erdélyi magyarság helyzetéről, mint Ön. Mit mondott Ön az EP, Fehér Ház stb. politikusainak?
– Az erdélyi magyarságot érő gazdasági, oktatási és nyelvi diszkriminációról tájékoztattam az érdeklődő diplomatákat. A részletekről, például hogy kire hivatkoztak a tárgyalópartnereim vagy, hogy miként viselkedtek az RMDSZ képviselői ha épp jelen voltak, később adnék tájékoztatást.
A korábban történtek miatt szerettük volna, hogy az ENSZ Kisebbségi Jelentéstevőjének és az RMDSZ elnökének találkozóján jelen legyen a tulajdonképpeni meghívó fél, Bodó professzor. Ezt megakadályozták, mi pedig nem akartunk botrányt kavarni a Jelentéstevő előtt, mert az az ügy egészére lett volna kontraproduktív.
– Tudna mondani konkrét példát arra, melyik volt az az állítása, amire azt mondták, hogy az RMDSZ-től az ellenkezőjét hallották?
– A Bolyai Egyetem és a Székelyföld területi autonómiájának ügye, a Székelyföld gazdasági elmaradottságának ügye, a nyelvi egyenlőség és a többnyelvű feliratok kérdése. Megjegyzem, hogy a jogfosztottságunk 95%-a azonnal, törvénymódosításokkal megoldható volna.
– Magyari Tivadar milyen döntésekkel, tettekkel akasztotta meg, szabotálta a BBTE magyar intézeteinek létrejöttét 2007-ben?
– A szervilis magatartásával, a BBTE magyar tagozata által rábízott kulcsfontosságú feladatok figyelmen kívül hagyásával, a magyar törekvések okainak elbagatellizálásával, a Bolyai Kezdeményező Bizottság vezetői elleni személyes támadásokkal. Magyari korábban csúsztatott közvélemény-kutatási eredményeket közölt a Bolyai Egyetem újraindítása ellen. Gyanítom, hogy valamivel „fogták”, és felsőbb utasításokat követett, például mert szövegeiben megjelent a tipikusnak mondható, “Budapestről szervezett és fizetett” szlogen, de erről részletesen írtam az “Utolsó válasz egy utolsó embernek” című, 2007-es nyílt levélben. Most ez az ember az RMDSZ alelnöke, aki az ENSZ Jelentéstevője előtt is agyondicsérte a BBTE-t, ahol többnyelvű feliratok csak mutatóban vannak.
– Miből gondolja, hogy az RMDSZ saját pártpolitikai céljaira használta fel a rendezvényt? Tudna néhány konkrét példát mondani?
– Először megosztanék pár háttérinformációt. A FUEN jóval a meghívás elfogadása után, a szervezés során ajánlotta föl a segítségét, amelyet örömmel vettünk, nem sejtve, hogy ez arra szolgált, hogy mindent átjátsszanak az RMDSZ-nek. Egy adott ponton azzal szembesültünk, hogy a kezdeti egyezségeken (szervezés, meghívottak, kommunikáció) az RMDSZ átgázol. Önkénteseinket kiszorították a szervezésből, még az ingyen felajánlott tolmácsgépünk és fordítónk sem kellett, inkább béreltek máshonnan. Az egész ügy szempontjából kontraproduktív volt, ahogy megpróbálták vélt ellenfeleiket távol tartani a rendezvénytől (valójában közös ügyünk iránt elkötelezett szervezetekről, intézményekről és személyiségekről van szó). Mindenhol RMDSZ-es politikusokat szerepeltettek, és egyeztetés nélkül adtak ki nyilatkozatokat:
kommunikációjukban többek között azt a hamis benyomást keltették, hogy minden az ő diplomáciai sikerük, előttük senki nem élt az ENSZ által kínált lehetőségekkel. Ezzel szemben civil szervezeteink 1990 óta többször is ott voltak az ENSZ fontos fórumain, ahol még az „ellenkezőjét állító” RMDSZ-es küldöttekkel is összecsaptak. Konkrétan a Maszol és az Erdély TV cikkjeire, riportjaira, az MTI-nak adott információkra utalnék. A csúsztatás oly mértékű volt, hogy például a Maszolnál helyesbítést kértem és kaptam. Nem ez az egyetlen eset, amikor az RMDSZ az utolsó pillanatban kisajátít valamit. Benkő Erika képviselőjelölt (most már parlamenti képviselő) már a két évvel ezelőtti, határon túli civil vezetőkből álló ENSZ delegációnkba is bekérezkedett, ahol a korábbi Kisebbségi Jelentéstevőt, hosszas előkészítő munka után, egy Kárpát-medencei látogatásra hívtuk meg. Mi állt az RMDSZ közleményében? Benkő Erikát fogadta az ENSZ Jelentéstevője (miközben fél nappal korábban sündörgött be a civilek közé), és ő hívta meg a Jelentéstevőt Erdélybe (amikor történetesen én adtam át a Jelentéstevőnek csapatunk közös, ráadásul az összes utódállamra vonatkozó meghívását). Civil szervezetek több példát is felhoztak nekem az RMDSZ hasonló, elvtelen megnyilvánulásaira.
– A rendezvényről az RMDSZ ki akart zárni bizonyos személyeket és szervezeteket – megnevezné őket?
– A Partiumi Keresztény Egyetem (valamiért attól féltek, hogy Szilágyi Zsolt politikus jön el a részükről, akinek amúgy semmi köze az egyetemhez), a Székely Nemzeti Tanács (nem voltak hajlandóak aláírni a meghívójukat, külön úton hívtam meg őket), a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (az ellenük folyó, hazugságokkal tarkított szabotálás egészen szürreális méreteket öltött). Egy adott ponton közöltem, hogy nem érdekelnek se az RMDSZ, se Vincze Lóránt kifogásai, a fentebbi meghívottjaink mind eljönnek, különben párhuzamos szervezésbe és kezdek, és az ezzel járó botrány miatt az RMDSZ-t terheli majd a felelősség. Sógor Csaba meghívása egy RMDSZ-en belüli leszámolás miatt maradt el. Végül azzal is megvádoltak, hogy Toró T. Tibort becsempésztem egy amúgy nyilvános rendezvényre. Utólag megkérdeztem, és Toró a főbejáraton, a portás útmutatásai szerint jött a terembe.
– Egy jogsértéseket dokumentáló előadást is megpróbáltak eltüntetni a programból – állítja Ön. Melyik volt ez?
– Az enyém.
– Hogyan látja, lehetett volna más úton elindulni 2006-ban, és ha igen, az melyik lenne? Ha akkoriban az Ön által javasolt úton indul el a közösségünk, akkor ma hol tartanánk?
– Ez nyilván egy költői kérdés. A rossz helyzetünk elsősorban annak folyománya, hogy 2004-ben a Fidesz, 2006 végén pedig az MSZP -mindketten az RMDSZ-szel egyetértésben- elszalasztották Románia NATO, illetve EU csatlakozása által kínált lehetőségeket. Erről sokat meséltek nekem Washingtonban és Brüsszelben egyaránt. Göncz Kinga MSZP-s külügyminiszterrel több órás, eredménytelen vitáim voltak. Ha zsarolhatatlan, romániai üzleti érdekeltségekkel nem rendelkező vezetőink lettek volna, ha az RMDSZ aktív külpolitikát folytatott volna, ha nem állások és pénzek határozzák meg azt, hogy mennyire határozottan követeljük a jogainkat, ha az erdélyi magyarság fejlettebb politikai kultúrával és számon-kérő attitűddel rendelkezne, ha nem a kiöregedés és a leszámolás lenne az egyetlen megtisztulási mód, akkor biztosan nem nekünk lenne a legrosszabb kisebbségi jog per népesség arányunk Európában. Megkockáztatnám, hogy – esetenként egyoldalú lépéseket sem nélkülöző következetes politizálással, a lehetőségek kihasználásával, az európai sajtó mozgósításával, és főleg a haladó román értelmiség megszólításával, amit a Bolyai Kezdeményező Bizottság az RMDSZ tapintható rosszindulata mellett is megpróbált – el lehetett volna érni a Bolyai Egyetem újraindítását, ahogy a Felvidéken is létrejött a Selye János Egyetem.
– Az erdélyi magyar oktatásban komoly dilemma feszül abban a tekintetben, hogy a szakmai tudással rendelkező magyar fiatalok elhelyezkedési, és itthon maradási esélyeit nagyban növelné a jó román nyelvtudás, ugyanakkor az oktatás egyre több területén válik egyeduralkodóvá a magyar nyelv, a politikának is ez a célja – hogyan lehet kitörni ebből az ellentmondásból?
– Nem az anyanyelvű oktatás az oka a tömbmmagyar vidékekről származó diákok hiányos román nyelvtudásának. És ne sikkadjunk el a sokkal fontosabb, és ugyancsak gyenge angol nyelvtudásuk felett sem. Mindezért a rossz szakmódszertan szerint zajló román, vagy csak egyszerűen gyenge angol nyelvórák, és adott esetekben a motiválatlanság tehető felelőssé, nem az anyanyelvű oktatás úgy általában. (A probléma általánosabb: a BBTE német tagozatán a diákjaim 90%-a egy vak hangot nem tudott németül, a magyar biológus hallgatók között volt aki visszafeleselt, hogy a kedvemért nem tanul meg angolul). De sok vidéki iskolában más fontos tárgyak esetén is komoly minőségi problémák vannak. Az első egyetemi évek anyanyelvű felsőoktatása az anyag jobb, mélyebb elsajátításának záloga, hacsak valaki nem beszél tökéletesen egy idegen nyelvet. Sok romániai orvos és mérnök dolgozik külföldön, és sok közel-keleti nálunk – ők szinte mind anyanyelvükön tanultak, és talán nem érvényesülnek? Dehogynem. Máshol látok gondot, olyan vonatkozásban, amely Magyarországot is tragikusan érinti. Megfelelő mennyiségű és minőségű képzés, valamint nagy hozzáadott értéket teremtő, innovatív munkahelyek hiányában a fizetések alacsonyak. Ez a kivándorlás igazi oka, amelyet még az arrogáns és korrupt, sok tekintetben ráadásul ostoba politikai vezetés miatti kilátástalanság is tetéz.
– A történtek után folytatni fogják társadalomszervező tevékenységük?
– Bár sokan karanténba kívánnak minket, igen, természetesen folytatjuk. Szeretnénk további befolyásos személyiségeket meghívni Erdélybe –ehhez sem kapcsolatrendszere, sem hitele nincs az RMDSZ-nek, de a szükséges kreativitásuk is hiányzik. A következő hónapokban a befektetők Székelyföldre vonzásához szükséges alapvető szakmai és PR-anyagokat készítjük elő. Bízunk benne hogy a jövőben is több eredményt érünk el, mint egyik-másik jól kitömött műintézmény.
(Nethuszár)
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés

ZSIDÓ ERDÉLY

hirdetés
hirdetés

CIGÁNY ERDÉLY

hirdetés
hirdetés

ÖRMÉNY ERDÉLY

hirdetés
hirdetés