hirdetés
hirdetés
RIPOSZT

Amikor otthonról haza küldenek (Hangulatjelentés Kárpátaljáról)

A kárpátaljaiak élete tovább színesedik, bár valójában nem történt semmi, ugyanúgy járnak a gyermekeink iskolába, templomba, szórakozóhelyekre, a közösségi média mégis jócskán borzolgatja a kedélyeket. Ukrajna nem kívánatos személynek nyilvánított egy konzult, aki egy felvételen levezényli a magyar állampolgársági eskütételt, aztán szemérmetlenül pezsgőkoccintással üdvözli az új magyar visszahonosítottakat.

Nagyon vicces volt, hogy sokan azt hitték, hogy bezárták a Beregszászi Magyar Konzulátust. Bár Klimkin külügyminiszter nem tudta megmagyarázni, hogy miért utasítják ki a konzult, nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy nemkívánatos személy és mennie kell. Válaszul Magyarország is hazaküldött egy ukrán konzult, s mikor azt hittük, hogy hátra dőlhetünk, a parlament első olvasatban megszavazta az új nyelvtörvényt. Bár ez a jogszabály még nem létezik, de közeledünk felé. Az oktatási törvényt épp egy éve, 2017. szeptember hetedikén fogadták el.

Valami egészen erős hazaszeretetnek köszönhetően, még mindig maradtunk itthon néhányan, most pedig a nyelvtörvény bárdja lebeg felettünk. Ez azt jelentené, hogy nem beszélhetnénk kedvünkre anyanyelvünket, sarkítva úgy mondjuk, hogy a konyhába száműzik a kisebbségi nyelvet. Nyelvcsendőrség felállítása, pénzbírság, három évig terjedő börtönbüntetés várhat arra, aki nem „ápolja” majd a dicső ukrán nyelvet. Elég fura elképzelni ezeket a börtönöket, mint a bábeli torony, olyan lehetne, mindenki beszélne össze-vissza, de ukránul nem, mert nem tudnának.

Aztán ott a kérdés, mihez kezdenek a turistákkal? Szegény német nyugdíjas, aki a beregszászi vagy a kaszonyi termálvízben áztatja magát télen-nyáron, vénségére most tanulhat ukránul? De nem csupán beszélni nem lehet majd kisebbségi nyelven, esetünkben magyarul, hanem a színházi előadásokat is feliratozni kell. A magyar nyelven íródott sajtónak is kétnyelvűnek kell lenni, szép is volna egy magyaros verselés ukránul, vagy Google tükörfordítóval lefordítva, (alig várom már ezt az ínyencségnek számító irodalmi élményt), ej mi a kő!

Az első nagy ijedtség után épp megnyugodni készült Kárpátalja, amikor szirénázó harckocsi-konvoj vonult végig Beregszászon, s mivel olvasni néha megerőltetőnek tűnik a nagy zűrzavarban, az emberek háborúról kezdtek írogatni a Facebook-on. Utólag kiderült, hogy még mindig nem történt semmi, gyakorlatoznak, emiatt volt a cécó. Persze az emberek megfélemlítése sikerrel járt, hiszen amikor minden oldalról támadják és fenyegetik a kisebbségeket, akkor a sziréna hangja és a harckocsi látványa nem igazán szívet melengető élmény. Ezen kívül egy internetes oldalra egyre töltik fel azon személyek neveit, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek.

Nemzetünk zászlajával törlik a cipőjüket, majd meggyújtják azt, kamerával rögzítve töltik föl büszkén az internetre, természetesen mindeközben maszkot viselnek, nehogy valaki felismerje őket. Vajon a magyar nemzeti jelkép gyalázása milyen élvezetet nyújthat ezeknek az embereknek, főleg azzal a tudattal, hogy a Beregszászon lévő Sevcsenkó szobrot Magyarország ajándékozta nekik? Megmutatták, hogyan kell a saját tányérjukba piszkítani, s abból újra enni. De olyan finomságok is történtek, minthogy a Vereckei hágón lévő emlékművet figyelő biztonsági kamera áramtalanítódott, csak úgy magától, mert ez csoda ország, s köztudottan léteznek itt csodák. De természetesen ezzel sem ért még véget a történet, hiszen, mint ahogy kiderült, petíciót indítottak a kedves ukrán hazafiak. A petíció szövegében már nem a kárpátaljai kisebbségekről van szó, hanem csupán a maroknyi magyarról, aki itthon maradt. Követelik, hogy vegyék el a kettős állampolgároktól az ukrán állampolgárságot és „deportálják” vissza a magyarokat az „új szülőhazájukba”.

Az idézőjelben lévő szavak így szerepelnek a petícióban, amin újfent csak jót lehet derülni, hiszen a szülőhaza fogalma ezek szerint teljesen ismeretlen az azt kiíró személyek számára. Az csupán külön mosolygásra méltó, hogy szeptember 21-e óta, amikor a petíciót kiírták, mindössze 500 fő írta azt alá, a szükséges 25 000-ből. Míg lejáratják magukat, mi kérünk egy kávét.

Így küldenek minket otthonról haza, naponta bizonyítva, hogy a gyermekállam gyermekbetegségben szenved.

 

Lőrincz P. Gabriella
(Nethuszár)

Borítókép:a meggyalázott honfoglalás-emlékmű a Vereckei-hágón