hirdetés
hirdetés
RIPOSZT

“A Pride az a buli, ahová azért jövünk, hogy politikailag jól érezzük magunkat”

A címbeli kijelentést Peksa Kama, kormányellenes aktivista tette a mai budapesti Prideon, arra célozva ezzel, hogy a melegfelvonulás egy politikai wellnessfürdő. S azt hiszem igaza van, a budapesti Pride már rég nem szól a kisebbségi jogokról, az üvegplafon fellazításáról, arról, hogy a melegtől nem kell félni, hanem egy politikai üzenőfal, ahol ki lehet élni azt a kormányellenes propagandát, amire az ellenzéki pártok rendezvényein azért nincs lehetőség, mert arra már a kutya sem megy el. Úgy is mondhatni, a budapesti Prideon minden évben hadat üzennek a fél ország szavazóinak, miközben ugye ők kéne legyenek azok, akik elfogadják az előbbieket. A hadüzenetnek persze mindig van foganatja, a politikai értelemben szebb napokat is megélt nemzeti radikális vonal egyik évben sem szalasztja el az alkalmat, hogy jelenlétével emelje a homoszexualitáshoz nem sok kapcsolattal kötődő rendezvényt.

hirdetés
hirdetés

Így aztán a Pride azzá vált Magyarországon, ami az anyaországi viszonyok között értendő balliberális (köze nincs sem a baloldalhoz, a liberalizmushoz meg végképp nem) válnia kellett, egy válságban levő, célját vesztett propagandaeszközzé – amit a külföldi diplomácia kellően súlytalan képviselői támogatnak meg egy kis jelenléttel. Na meg persze az összes ellenzéki politikai párt képviselője ilyenkor szivárványos zászlóval mászkál fel s alá a körúton, fideszesnek itt helye nincs. Amúgy nekem van egy cimbim, meleg és kőkemény jobbos, fideszes, na, nem is megy ki a Pridera Budapesten, meg is van róluk a véleménye, érdekes lenne egyszer közzétenni. Ő egyébként pont az a meleg, akiről a Pride kéne szóljon, hiszen a szexuális irányultsága miatt kellett előbb várost, majd országot váltania, ezért hagyta el Erdélyt.

Amennyire ismerem a magyarországi jogi környezetet, a romániai melegek egyelőre csak álmodnak azokról a lehetőségekről, amelyek ott megvannak, de egyezzünk meg: nem a jogi lehetőségek hiánya az, ami ma egy meleget a legjobban aggaszt, ugyanis a társadalmi előítéletek bármelyik politikus fejében szavazatokat jelentenek, ezért nehéz rávenni a politikát, hogy akár semmiségeknek látszó intézkedéseket is meghozzon – ez így volt, van és lesz, míg a világ s két nap. Más kérdés, hogy a Pride azt lenne hivatott elérni, – főleg itt, Kelet-Közép-Európában -, hogy a szociológiai értelemben vett üvegplafon eltűnjön, fellazuljon. Nincs olyan törvény, amivel kötelezni lehetne a munkaadót arra, hogy ne vegyen fel egy álláshirdetésre jelentkezőt, azért, mert az illető meleg. Pontosabban van ilyen törvény, a diszkrimináció ugye tilos, minden formában.

Csakhogy ezt nem lehet betartani és betartatni – ehhez kellene a társadalom nagy részét arra rávezetni, hogy itt nem valamiféle beteg emberek perverz szórakozásáról van szó, hanem komoly, a mindennapi életben jelentkező nehézségekről.

Amikor egy munkahelyen kiderül, hogy a kollégád meleg, akkor a munkatársak zöme elhidegül tőle, megváltozik a feléje tanúsított viselkedés, sőt, sok esetben ki is zárják maguk közül. És a kisebbségivel szemben tanúsított ilyen jellegű attitűd később visszaköszön, ha zsidóval, Romániában, ha magyarral, cigánnyal stb. szemben kell alkalmazni. A kirekesztésre való hajlam ugyanis a lehető legdemokratikusabb emberi tényező: nemre, vallásra, fajra, szexuális irányultságra, etnikai hovatartozásra stb való tekintet nélkül mindenkire alkalmazható, és alkalmazzák is az egyének, mert az evolúció ilyenné tett minket, az ismeretlentől való óvakodás, a „legjobb védekezés a támadás” rigmusai beleégtek a DNS-ünkbe.

HA okos vagy és meleg, és azt szeretnéd, hogy a melegek elfogadottá váljanak a társadalomban, akkor ezt ismered és felismered. Tudod, hogy nem a provokálás, és abból is, nem a pártpolitikai célzatú provokálás a járható út, hanem a minél szélesebb körű párbeszéd, ahol a szivárvány összes színének, vagy még annál is több vélemény jelenik meg a nagy közös társadalmi narratívában.

Magyarországon erre szerintem semmi esély – már csak azért sem, mert a fenti sorokra bárki rávágja, hogy igen, de a kormány… Vagy épp azt, hogy igen, de az ellenzék… Valahogy nem bírnak odáig eljutni, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket a politika, függetlenül attól, hogy az milyen színezetű és attól is függetlenül, hogy kormányon van (hatalommal bír) vagy ellenzékben (felkarol mellőzött témákat, hogy kormányra juthasson az így szerzett szavazatokkal) van, nem tud megoldani, és nem is akar megoldani, és nagyon helyes, hogy nem teszi, mert nem az ő feladata! A melegek elfogadása nem politikai tétel tehát, hogy is lehetne az?

Magyarországra vetítve: ha a Fidesz holnaptól kifejezné, hogy ő 100%-ban támogatja a melegek minden követelését, akkor az lenne a baj, hogy miért nem 110%-ban, illetve a nem fideszes szavazók szemében ez nem tűnne többnek, mint valami politikai hátsó szándéknak. Értsd ezalatt tehát, hogy bármely politikai erő tenne valamit a melegekért, azzal azonnal kivívná a szemben álló politikai tábor ellenlépését – ez a világ kezdete, vagy legalábbis a politikai kezdete óta így van, tudjuk ezt az antik görög bölcsektől is, akik között bizony nem egy volt, aki saját neméhez vonzódott, ma ők a politikai konzervativizmus szellemi bástyái. Külön vicces, amikor a radikális nemzeti szubkultúra tradicionalizmusra hivatkozik, dicséri az antik világ erényekre alapuló etikai felfogását. Majd kimegy tüntetni a „buzik” ellen, és dicséri azt a katolikus egyházat, amely azért sokat tett azért, hogy a pedofília intézményes szórakozássá váljon a nyugati féltekén, de mi sem panaszkodhatunk, az ortodox Romániában.

A melegek kérdéskörét Magyarországon egyszerre lengi körül a primitív butaság és politikai haszonlesés, ami azért veszélyes, mert a buták hiába akarják, nem tudják, míg a haszonlesők talán tudnák, de nem akarják megoldani a kérdéseket, így aztán egymásra támaszkodva távolodnak a normalitástól. Ezért van az, hogy Horthy Miklóst gúnyoló táblával vonulnak a Prideosok, fel sem fogva azt, hogy ez Magyarországon jó pár ezer, talán milliókat sért, ha nem is identitásukban, de múlthoz való viszonyulásukban mindenképp. Amit lehet vitatni, én is ezt teszem, idegesít ez a fehér lovon mászkáló tenger nélküli tengernagy, különösen azóta, hogy elvitte Erdélyből az összes magyar ajkú zsidót az auschwitzi füsthalálba, de tudomásul kell venni, hogy vannak emberek, akiknek valamiféle össznemzeti ábrándból kifolyólag az aranykort jelentette az a korszak, ahogy Kádár is óriási népszerűségnek örvend a Havanna lakótelepen. Évekkel ezelőtt Nagy-Magyarország, a Biblia és a papi reverenda is gúny tárgyává vált, ami édes dolog, persze, lehet rajta röhögni is, de az tény, hogy az égadta világon semmit, de semmit nem segít a melegeken, csak árt nekik.

Attól valahogy nem félek, hogy megértik az illetékesek, hogy mit beszélek. Nemrégiben láttam ugyanis egy videót, ahol a melegjogokról beszéltek, a Pridehoz kapcsolódott az esemény. A színpadra kiült öt pártelnök, akiknek együttes politikai támogatása arra nem elég, hogy a Parlamentben egy pohár vizet kérjenek, és elbeszélgettek arról, hogy mit kéne tenni, hogy a melegeknek jobb legyen. Értitek? Egy meleg nem volt köztük…

Ez olyan, mintha Romániában arról szerveznének kerekasztal-beszélgetést a pártok, hogy mi legyen a magyarokkal, de erre egy magyart sem hívnának meg…

(Ghonzó, Nethuszár)

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés

ZSIDÓ ERDÉLY

hirdetés
hirdetés

CIGÁNY ERDÉLY

hirdetés
hirdetés

ÖRMÉNY ERDÉLY

hirdetés
hirdetés